A cseh szak, amikor az ötvenes évek közepén a létrejöttéről döntés született, rögtön kimagasló szakembert kapott Dobossy László (1910-1999) személyében. Dobossy szlovákiai magyarként egyetemi tanulmányait a prágai Károly Egyetemen és a párizsi Sorbonne-on végezte. A budapesti cseh szakra változatos és viszontagságos pályafutás után került. Fiatal éveiben a szociológiai kutatásokat is végző szlovákiai demokratikus kisebbségi mozgalom, a Sarló tagja volt, a világháború alatt a francia ellenállási mozgalomban tevékenykedett, majd a párizsi Magyar Intézet igazgatója volt. Tudományos érdeklődésének mindvégig két fő területe volt: a francia és a cseh. A cseh témákkal mindig cseh-magyar komparatisztikai megközelítésben foglalkozott. Egész magyarországi pályája folyamán a cseh kultúra értékeinek fáradhatatlan terjesztője volt. Három kismonográfiát írt, egyet Karel Čapekről (1961), kettőt pedig Jaroslav Hašekről. Dobossy volt a szerzője a nagy Cseh-magyar szótárnak (1960), mely mindmáig nélkülözhetetlen segédeszköz a bohemisták számára.

Dobossy professzor nyugdíjba vonulása után a cseh irodalom oktatását Hankó B. Ludmilla és Heé Veronika vette át. Hankó B. Ludmilla (1932) házassága révén került Magyarországra. A szakon 1980-tól oktatott, 1986-tól docensként. Vladislav Vančuráról szóló strukturalista irányú kandidátusi munkáját Prágában védte meg 1985-ben. A PhD fokozatot 1995-ben szerezte meg, 1998-ban Egon Hostovskýról és Nezval Edisonjáról szóló előadásaival habilitált. 2003-ban vonult nyugdíjba. A cseh irodalom oktatásában a huszadik századdal foglalkozott. Heé Veronika docens (1946) angol-cseh-magyar szakon végzett az ELTE-n. Szakdolgozatát Karel Čapek pragmatizmusáról, doktori disszertációját ugyanezen szerző prózájának műfaji problémáiról írta. 1977-1979 között a Károlyi Egyetem magyar lektora volt. Itthon Hankó B. Ludmila kinevezése után főleg a régebbi cseh irodalmat adta elő, valamint poétikai és műfordítási szemináriumokat vezetett. 2003 óta egyedül oktatta a teljes cseh irodalmat. A két oktató legnagyobb közös vállalkozása a vaskos Cseh irodalomtörténet (2003), amely röviden kitekint a cseh történelem és kultúrtörténet fontos tényeire is, valamint részletes mutatókkal segíti a cseh irodalomban való tájékozódást. 2012 óta Janiec-Nyitrai Agnieszka, habilitált adjunktus oktatja a cseh irodalmat. Távollétében a szakszerű helyettesítést Berkes Tamás, az MTA doktora, irodalomtörténész, komparatista biztosítja.

A cseh nyelvészetet kezdetben Sipos István professzor (1912-1994) oktatta, aki szlovakista és polonista volt elsősorban. Az ő és Leopold Bena, lektor nevéhez fűződik az első magyar nyelvű cseh nyelvkönyv (1956). A nyelvészet oktatását 1981-ben a szak neveltje, Futó István (1953) vette át. Kezdetben tanársegédként, majd a bölcsészdoktorátus megszerzésével adjunktusként működött. Fő érdeklődési területei az összehasonlító és történeti nyelvtan voltak. 1988-ban a helyére Fedoszov Oleg (1958) került, aki prágai szlavisztikai és bohemisztikai tanulmányai során ismerte meg későbbi magyar feleségét. Ettől kezdve ő az oktatója az összes cseh nyelvészeti tantárgynak, először adjunktus, majd habilitált docens és szakfelelős beosztásában. Tudományos érdeklődése a cseh és orosz frazeológia és lexikológia. E témakörökből ez idáig mintegy 100 publikációja jelent meg, Magyarország képviseletében tagja a Nemzetközi Szlavisztikai Komité Frazeológiai Bizottságának. Fedoszov Oleg lelkes és igényes oktatómunkájának köszönhetően a kezdetben főleg irodalmi orientációjú hallgatóság fokozatosan a nyelvészet iránt kezdett egyre nagyobb érdeklődést mutatni. Fedoszov Oleg nyugdíjba vonulása után 2024-ben a cseh nyelvészeti tárgyak oktatását a budapesti bohemista nyelvész Tölgyesi Tamás vette át, aki korábban a PPKE, az SZTE és a Bécsi Egyetem cseh szakán tanított nemcsak lexikológiát, korpuszlingvisztikát, történeti nyelvészetet, hanem a szláv-német-magyar nyelvi kontaktusokról és a szlavisztika történetéről is adott elő. 2007-ben elnyerte a Pro Patria et Scientia díjat. 2019 óta a Naše řeč /Nyelvünk/ cseh akadémiai folyóirat tudományos szerkesztőbizottságának a tagja, 2022-ben pedig megválasztották az Österreichische Gesellschaft für Slawistik /Osztrák Szlavisztikai Társaság/ elnökségi tagjává.

A nyelvi lektorok, akik államközi kulturális szerződés keretében működnek nálunk, nagyon fontos szerepet játszanak a szak életében. Az első lektor Leopold Bena volt az ötvenes évek közepe táján. A cseh szakon működő lektorok között az elmúlt hatvanöt évben igen kiváló, magasan kvalifikált szakemberek is voltak.

Anna Valentová (*1941), aki 1968-1973 között működött nálunk, a Károly Egyetem cseh-magyar szakán végzett, hazatérése után a magyar irodalom egyik legkiválóbb műfordítójává vált.  Hatalmas fordítói életművéért, melyben többek között Móricz, Krúdy, Karinthy, Déry, Örkény, Nádas Péter művei szerelnek, több kitüntetést, köztük 2000-ben otthon Állami Díjat, nálunk Déry-díjat kapott.

Jaroslava Pašiaková (cseh lektor 1973-76 között) szintén a Károly Egyetem cseh-magyar szakán végzett még az ötvenes években, a cseh-szlovák-magyar kulturális kapcsolatok  sikeres kutatója, a pozsonyi Komenský Egyetem tanára. Fontosabb munkái Kassák Lajosról szóló monográfiája (1973), Folyamatos múlt c. tanulmánykötete (1981).

Kimagasló nyelvtanárok egész sora, mint pl. Milan Stehlík, Ludmila Vanclová, Ida Ledajaksová, Anna Benešová, Zuzana Muchová, Ondřej Geppert és Milan Orálek jelenlegi lektorunk, munkásságának köszönhetően hallgatóink nyelvtudása megbízható, néha egészen kiváló szintet ért el.