A krležai szöveguniverzum intermediális értelmezéseinek távlatai.

Nemzetközi tudományos konferencia Miroslav Krleža horvát író halálának 40. évfordulója alkalmából a Szláv Filológiai Tanszék szervezésében.
Időpont: 2022. május 13. 9.00–18.30 óra

Helyszín: ELTE BTK Kari Tanácsterem, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A, 039

.        

.            

.        

.    .      

.       

Konferencia Splitben

Dudás Előd, a horvát szak adjunktusa, október 22–23-án a Mediteran kao identitetska odrednica: jezik, književnost, kultura i novi mediji című nemzetközi konferencián vett részt a Spliti Egyetem Bölcsészettudományi Karán, amelyet a helyi kroatisztika fennállásának 20. évfordulója alkalmából szerveztek. A szervezés folyamatába is aktívan bekapcsolódott, ugyanis a konferencia programbizottságának tagjaként is közreműködött. Előadása a Južna tradicija u razvoju hrvatske latinice címmel hangzott el. A konferencia előadásainak rezüméi az alábbi linken olvashatók: https://www.ffst.unist.hr/_news/38316/Knjizica%20sazetaka.pdf

.        

2021. szeptember 21-én a sportnap keretében a horvát szakos hallgatók egy része Dudás Előd és Rene Čipanj-Banja lektor vezetésével Szentendrére látogatott, hogy felkeressék a helyi horvát és szerb vonatkozású emlékeket. A kissé borongós idő ellenére jól telt a mintegy két és fél órás városnézés, amelyet közös lángosozással zártunk.

.   .  

2021. szeptember 1. és 4. között Dudás Előd a III. Cetinjski filološki dani című konferencián járt a montenegrói Cetinjében. A konferenciát a helyi egyetem szervezte, amelyen mintegy 90 résztvevő vett részt szerte Európából. Dudás Előd a montenegrói nyelv magyar tudományos közéletben való jelenlétéről tartott előadást Crnogorski jezik u mađarskoj (znanstvenoj) javnosti címmel. Az előadás az alábbi linken meghallgatható, megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=jplxXiJ6tO0

.    

A legmagasabb kari kitüntetés Lukács Istvánnak

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar alapításának 384. évfordulója alkalmából rendezett 2019. november 15-i ünnepségen Sonkoly Gábor dékán a Szláv és Balti Filológiai Intézetet két cikluson át vezető Lukács István egyetemi tanárnak kimagasló kari közéleti tevékenységéért és a Kar oktatási és tudományos elismertségéhez való hozzájárulásáért a legmagasabb kari kitüntetést, a Pro Facultate Philosophiae-díjat adta át.

2019. november 15.

Lukács István: Pro Facultate Philosophiae-díj, ELTE BTK

A tárgyak kultusza végigkíséri az emberiség történetét. Ebben pedig kétségkívül az ilyen-olyan ereklyéknek is van szerepük. Vannak történelmi és rituális közereklyék, és vannak magánereklyék, a nagyon közönségestől a művészi igényességűig. A közereklyék napjainkban is a tudományos diskurzus részei. De bizonyára a magánereklyék csodálatos életéről is lehetne hosszasan értekezni, hiszen még a felnőtt ember is gyűjtöget mindenfélét. Jómagam nem vagyok sem módszeres, sem pedig rendszeres magánereklye-gyűjtő.

A nem túl számos magánereklyék közül egyet különösen nagy becsben tartok, a legnagyobban, amelyet a Karnak a Pesti Barnabás utcából történő költözését követően a szláv könyvtár általam nagyra becsült nyugalmazott könyvtárosától, Kiss Attiláné Jencs Mártától kaptam. A minap hosszas telefonbeszélgetést folytattam vele, hogy kiderítsem, miként került e tárgy a keze ügyébe. A költözés lázában a régi szláv könyvtár muzeális asztalának fiókjaiban maradt papírokat, kulcsokat és egyéb holmit Jencs Márta összegyűjtötte, dobozba rakta, majd így vitte át ide az új helyre. S miután 2003-ban kineveztek a Szláv Filológiai Tanszék vezetőjének, könyvtárosunk e kis tárggyal ajándékozott meg. Nagy örömöt okozott nekem, igazán nagyot. E tárgy egy szempillantás alatt vált magánereklyévé. Akkor gondosan elraktam, néha-néha elővettem, aztán egy időre szem előtt tévesztettem, majd egy költözés során újra előkerült, végül úgy döntöttem, hogy biztos helyet találok neki. Ma Budapesttől 270 km-re, a magyar-szlovén-osztrák határ csücskében található kies Felsőszölnök nevű szlovén település egy kellemes vidéki házának egyszerű fehér ajtaján díszeleg.

A méretét tekintve körülbelül 5x10-es fekete, masszív anyagú üveglapocskára arany betűkkel ez van írva: Lukács István egyetemi tanársegéd.

Ott, ahol e Karon a pályámat kezdtem, az élet rendje szerint, generációk váltották és váltják egymást. Vezetőként az új és tehetséges fiatalok érkezéséhez akár tanszékvezetőként, akár intézetigazgatóként természetesen közöm volt. A szakmai beszélgetéseken túl egy dolgot mindig szóba hoztam és tudatosítottam bennük: bár az a javadalmazás, amelyet kapnak, inkább szerénynek nevezhető, de a szabadságnak az a foka, amelyben az ELTE Bölcsészarán részesülnek, mindennél nagyobb, megfizethetetlen.

Köszönöm szépen azoknak, akik e rangos kari díjra felterjesztettek, s azoknak is, akik ezt megszavazták. Az ELTE polgáraként, a Bölcsészkar egyetemi tanáraként köszönöm szépen, hogy Lukács István egyetemi tanársegédnek volt lehetősége arra, hogy a szabadság e fontos, mindenkori szigetén bontakozzék ki a szakmai pályája. Amit Lukács István eddig tett, az sem nem több, sem nem kevesebb, mint amit mások is tettek. Ha volt is némi különbség a javamra, akkor az talán részint a felelősségvállalás nagyobb hányadából és vérmérsékletből fakad.

Köszönöm szépen.

  . 

A fotókat Selmeczi Tamás a Germanisztikai Intézet munkatársa készítette.