A pozsonyi Komenský Egyetem (Univerzita Komenského) ezüst éremmel  díjazta 

a Szláv Filológiai Tanszéket a hosszú időre visszanyúló közös kapcsolatokért,

a szlovakisztika területén elért eredményekért és a magyar-szlovák kapcsolatok ápolásáért.

Egy kis szaktörténet

A Bécsi udvar 1849-ben két szlavisztikai tanszéket létesített a birodalomban, az egyiket Bécsben, a másikat néhány hónappal később Budapesten.

A frissen alapított tanszéken 1850 őszétől indult az oktatás.  Ferenc József első meghirdetett kurzusának címe általános: Szláv nyelvek és irodalmak.

Az 1850-1859-es évek között valószínűleg latinul folyt az oktatás. Az 1860/61-es tanév még átmeneti év: a Tanrend magyar nyelven jelenik meg, az előadások nyelve azonban vegyes, magyar, német és latin. Ferenc József a Tanrend alapján 1858/59-től előadásaival specializációra törekszik, ekkor jelennek meg az egyes szláv népekre fókuszáló témakörök, pl. cseh korabeli és szerb 17. századi irodalom, valamint az orosz filológia. Az 1857/58-as tanév téli szemeszterében csak szlovák nyelvvel és irodalommal foglalkozó előadásokat tart, ez a szemeszter tekinthető a szlovakisztika első megjelenésének, szakká formálódását ekkortól követhetjük. Az 1868-as törvény kötelez a Szlovák Tanszék létrehozására (ugyanekkor kísérlet történik a Szerb Tanszék létrehozására is). Ami a szlovakisztikát illeti, Ferenc J. előadásainak témái ebben az időszakban bővülnek. Az irodalom, kultúra területén az 1861/62-e tanévben:  Egyetemes szláv népköltészet Štúr után címmel hirdet kollégiumot, majd 1873/74-ben meghirdeti újra. További tematikai bővülésre utal az 1874/75 nyári szemeszterben a Szláv népek régiségei Šafárik után címmel hirdetett előadás, amelyet az 1875/76-os tanév téli szemeszterében megismétel.  A nyelvtudományt érintő előadásainak címe az 1862/63-as tanév nyári szemeszterében Tót-cseh nyelvtan hasonlító szempontból, amelyet 1864/65-ben a téli szemeszterben hirdet újra, majd újfent az 1867/68-as nyári szemeszterben.  Az 1875/76-os téli szemeszter előadásának témája: A tót és cseh nyelvek közti hang- idom- és mondattani különbség. Az 1876/77. tanév tavaszi félévében jelenik meg az újabb téma: A cseh és tót nyelvtan elméleti és gyakorlati szempontból kezdők számára.

1875-től Ferenc József mellett működik Mayr Aurél (ügyvéd, filológiai érdeklődési körét tekintve pedig indogermán nyelvész), aki Ferenc után 1878-1881 között a Szláv Filológiai Tanszék egyedüli oktatója, mint helyettes tanár. Mayr  elsősorban összehasonlító nyelvészeti előadásokat tartott, ószláv-ógermán témakörben, foglalkozott azonban délszláv vonatkozásokkal is.

A szlovakisztika szempontjából fontos adat, hogy az  1879/80-as tanév egyik szemeszterében ószláv előadásokat tartott, a másikban tót nyelvtant.

Az 1881/82-től a kiemelkedő nyelvtudással rendelkező Jagić tanítvány, Asbóth Oszkár kerül a Szláv Tanszékre, 1892-ben nevezik ki nyilvános rendes tanárrá.  Általában történeti nyelvtanokat tanít, azonban az 1904/05-ös tanév első félévében Tót alaktant hirdet. Asbóth emelte tudományos szintre magyarországi szlavisztikát, s ez a szlovakisztikát illetően is érvényes.

A szlovakisztika Melich Jánosnak köszönhetően majd a következő korszakban kap nagyobb hangsúlyt. Egyetemi pályájának fontos állomása 1900 decembere, amikor magántanári képesítés kap, 1901-ben habilitál. 1902-ben az MTA levelező tagjává választja, majd 1920-tól az Akadémia rendes tagja. Oktatói és tudományos felkészültségét az egyetem is méltányolja, 1921-től 1941-ig  a Szláv Philológia Tanszéke tanszékvezetője lesz, fél év híján húsz éven át tölti be ezt a tisztséget, amikor saját kérésre nyugállományba vonul. 1930-ban Melich János kezdeményezi a szláv bölcsészdiploma mellé a szlovák szakos tanári diploma megszerzésének lehetőségét. Az 1935/36-os tanévben a kar dékánjának tisztét tölti be. 1936-ban Melich és Bajza József indítványozzák a Szlavisztikai szeminárium megalapítását a karon. Áthidaló megoldásként Moravcsik Gyula javaslatára Szláv Philológiai Intézetre változik a tanszék neve. Melich húsz éven át minden félévben tart előadásokat a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken: jövevényszavakról, szófejtésről, tulajdonnevekről, helyesírásról, szótárakról, nyelvemlékekről és  a Szláv Filológiai Tanszék élén egyetemi oktatói pályája során számos neves tanítványt nevel. A legismertebbek:  Baleczky Emil, Bárczi Géza, Fludorovics Jolán, Gáldi László, Hadrovics László, Kniezsa István, Kovalovszky Miklós, Lazicziusz Gyula, Lovas Rózsa, Márkus Mihály, Mikesy Sándor, Szabó Dénes, Sziklay László, Tamás Lajos, Tompa József, Úrhegyi Emília.

Közülük a szlovák szak formálásában Kniezsa István és Úrhegyi Emília játszottak fontos szerepet.

Kniezsa István  mint a Szláv Filológiai Tanszék vezetője az 1941/42-II. félévétől tartja Melich megszokott óráit. Melich János nyugalomba vonulása után, 1941 szept. 13-án.nevezi ki a kormányzó nyilvános rendes tanárrá a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára. A háború után is megtartja tanszékvezetői tisztét, 1965 márc. 15-én bekövetkezett haláláig. Általában Melich kurzusait viszi tovább, 1946-tól új kurzusok is szerepelnek a neve mellett: Hangsúly a szláv nyelvekben, Szóképzés a szláv nyelvekben, Összehasonlító szláv szintaxis. 1948 /49-től: Cseh történeti nyelvtant oktat, ekkortól érzékelhető a cseh elválása a tót/szlováktól.

1940/41-II. fév-től Úrhegyi Emília veszi át Kniezsától veszi át  a délszláv és orosz proszemináriumokat.  Úrhegyi (Ulrich) Emília 1939/40-től kezd tanítani tót nyelvgyakorlatokat (olvasmányokkal). 1940-től 1949-ig két nyelvi csoportot visz: egy kezdőt és egy haladót. 1939-től Úrhegyi Emíliát fizetéstelen tanársegéddé választják.  A Szláv Filológiai Tanszék könyvtárát kezeli, adminisztrációs teendőket lát el. 1938/39-től a közoktatási miniszter megbízza a tót lektori teendők ellátásával, indok: szláv filológia főtárgyból doktorátust tett, mind szóban mind írásban jól bírja a tót nyelvet.  1949-től szlovák terminus szerepel a lektorátus elnevezésben, amelynek Úrhegyi Emília is az oktatója.