Péter Mihály (1928‒2024)

2024. április 1-én, életének 96. évében elhunyt Péter Mihály professor emeritus, a nyelvtudomány doktora, az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem Orosz (1995-től: Keleti Szláv és Balti) Filológiai Tanszékének tanára, hosszú éveken át vezetője, a Magyar Nyelvtudományi Társaság Általános Nyel­vészeti Szakosztályának egykori elnöke, számos hazai és nemzetközi tudományos társaság és szakmai bizottság tagja és tisztségviselője, a hazai nyelvészeti és tágabban vett filológiai köz­élet tekintélyes személyisége.

Péter Mihály 1928. november 8-án született Budapesten. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte meg 1947-ben angol–orosz tanári szakon, majd 1949-től állami ösztöndíjasként a Leningrádi Állami Egyetemen orosz nyelv- és irodalom szakán tanult, ahol 1954-ben kitüntetéses diplomát szerzett. Budapestre vissza­térve 1954–1956 között az akkori Lenin Intézetben kapott tanársegédi állást, 1956 szep­tembere óta megszakítás nélkül az ELTE BTK jelenlegi Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszékének, illetve jogelődjeinek oktatója, 1959-től adjunktusi, 1967-től docensi, majd 1985-től egyetemi tanári beosztásban, végül 1998-tól professor emeritusként. 1981–1991 között a tanszék, 1978–1991 kö­zött egyúttal a Szláv Filológiai Tanszékcsoport vezetője is volt. Korábban, 1972–1978 között a Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettesi tisztét is betöltötte. Az orosz kérdő mondatok intonációjáról írt bölcsészdoktori értekezését 1959-ben védte meg „summa cum laude” minősítéssel,[1] 1965-ben szerzett kandidátusi fokozatot Tvardovszkij poémáinak költői nyelvéről írt disszertációjával,[2] 1988-ban pedig a nyelvtudomány doktora fokozatot nyer­te el „Érzelemkifejezés a nyelvben” című értekezésével.[3]

Már a disszertációs témák puszta felsorolása is jelzi Péter Mihály széles érdeklődési körét. Önvallomása[4] szerint az irodalom felől érkezett el a nyelvészethez, vallotta, hogy „a nyelvésznek irodalmat értő és érző embernek kell lennie”. Egyetemi főkurzusainak te­matikája a szlavisztikai alapvetéstől az orosz történeti nyelvtanon[5] át az általános fono­lógiáig, az orosz verstanig és stilisztikáig, az orosz irodalmi nyelv újabb kori történetéig és az orosz társalgási nyelv mai állapotáig terjedt. Hallgatóinak módjuk volt szaksze­mináriumok és szakkollégiumok keretében in statu nascendi megismerkedni az újabb és újabb kutatási eredményekkel, amelyek sorra jelentek meg tanulmányok formájában hazai és nemzetközi tudományos folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben. Tanulmá­nyai, könyvei nem csak az orosz filológiát, hanem a magyar és az általános nyelvészetet is gazdagítják. Péter Mihály tudósegyéniségének fontos jellemzője volt a tények tisztelete, a törvényszerűségek keresése, a kritikai érzék, a más elméleti meggondolásokat alapul vevő pályatársakkal szembeni tolerancia, a tudományos megismerés folyamatként, illetve az emberi nyelv antropológiai jelenségként történő felfogása. Kutatói munkássága mellett Péter Mihály mindig nagy figyelmet szentelt a tudományos utánpótlásnak, tárgyilagos bírálatai számos könyv, jegyzet, disszertáció, tanulmány útját egyengették. Szívén viselte a középiskolai orosz nyelv­oktatás sorsát, a tanártovábbképzését és a középiskolai tanulmányi versenyekét egyaránt.

Tanszékvezetői működése még a tömeges orosz szakos tanárképzés idején kezdődött. Rendkívüli tapintattal és diplomáciai érzékkel segítette át a tanszéket az új körülmények­hez való alkalmazkodás nehéz, mert óhatatlanul egyrészt karcsúsítással, másrészt bizo­nyos profilbővítéssel járó feszültségteljes időszakán az 1980-as és az 1990-es évek for­dulóján. Az ő hivatali idejére esett az ukrán szak megerősítése, valamint az első litván lektor meghívása. Az orosz szak átalakulása során a minőségi képzésre helyezte a hang­súlyt, jelentős szerepet vállalt az új rendszerű orosz nyelvészeti doktori (PhD) program kidolgozásában, majd annak akkreditációja után a képzés teljes folyamatában a felvételi beszélgetésektől kezdve fontos kollégiumok tartásán át a témavezetésig és a doktori szi­gorlatok lebonyolításáig. Az orosz irodalmi PhD-program működésében is fontos szerepet vállalt, egyebek között ő tartotta a verstani kurzusokat. Nyugdíjba vonulása után, 1999-ben az orosz filológia terén végzett sok évtizedes, kimagasló színvonalú tudományos és egyetemi oktatói munkásságáért az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetsége (MAPRJaL) Puskin-éremmel tüntette ki.

Péter Mihály tudományos munkásságának bibliográfiája a 70. születésnapjára készült köszöntő könyvben jelent meg,[6] azonban ez a már akkor is tekintélyes műjegyzék a hosszú nyugdíjas évek alatt örvendetes módon számos könyvvel és tanulmánnyal bővült,[7] ezek pontos számbavétele még ránk, hátrahagyott tanítványaira és kollégáira vár; itt most csupán az 1998 utáni könyv alakú publikációkat soroljuk fel: Избранные статьи по русскому языку. Budapest: ELTE Ukrán Filológiai Tanszék — Argumentum, 2005; Nyelv, stílus, költői beszéd: válogatott tanulmányok. Budapest: Tinta, 2005; Русское стихосложение (Вводный курс). Budapest: ELTE Ukrán Filológiai Tanszék — Argumentum, 2008; A leplező nyelv: álcázás és ámítás a nyelv használatában. Budapest: Tinta, 2012; Orosz verseim: egy tervezett költészeti szeminárium anyagai. Budapest: ELTE BTK, 2016; Современный русский язык: стандарт и некодифицированные разновидности речи (Вводно-обзорный курс). Budapest: ELTE Ukrán Filológiai Tanszék — Argumentum, 2021.

Kiváló kutatói és oktatói tevékenysége mellett Péter Mihály az évek során mindig figyelemmel kísérte és segítette volt tanítványai, fiatalabb kollégái szakmai előrehaladását is. Hálás szívvel emlékezünk rá. Nyugodjék békében!

Ladányi Mária — Zoltán András